Dele Alli Megrázó Interjút Adott Gary Neville-nek – I. Rész
Talán még sosem közöltünk interjút a blogon, de úgy éreztük, ezúttal kell. Dele Alli, egy fiatal játékos Gary Neville-nek adott interjúja következik. Amit nem szenzációhajhász szándékkal közlünk, inkább azért, mert lehet belőle okulni, és egy kicsit más megvilágításba helyezi azt is, hogy a középpályás teljesítménye miért romlott le. Miért lett ünnepelt fiatal csillagból egy elkallódott középszerű játékos, aki gyakorlatilag senkinek sem kell?
Igen, ezt a kérdést (a hogyléte felől érdeklődött Gary Neville) elég sokszor feltették nekem mostanában. Azt hiszem, jól vagyok. Hosszú idő óta ez az első alkalom, amikor ezt komolyan is gondolom. Ugyan sérült vagyok, de végre visszattért a futball iránti szenvedély, és ez nagyon jó.
Nehéz beszélni arról, ami történt, de most jött el az ideje annak, hogy megtudják az emberek, mit rejtegetek már régóta. Félek róla beszélni, de úgy hiszem, ez a helyes döntés.
Remélem, hogy ezzel segíthetek másoknak, azzal, hogy megnyílok és beszélek a saját küzdelmeimről, talán másokat is megmenthetek.
Remélem, hogy ez segít az embereknek. Nekem segíteni fog, az biztos…
Annyi történetet olvastam már saját magamról, Nem segítettem magamon, a média célkeresztjébe kerültem, és saját magamat hoztam nehéz helyzetbe. Nem érdekel, hogy mit írnak, azt írnak, amit csak akarnak, amíg legalább egy ember életét meg tudom változtatni.
Hat hét rehabilitáció
Amikor visszatértem Törökországból, tájékoztattak arról, hogy műteni kell. Nagyon mélyre kerültem, és úgy döntöttem, a mentális egészségem érdekében beköltözöm egy rehabilitációs intézetbe, ahol függőknek és traumát átélt embereknek igyekeznek segíteni.
Szerintem az nem segít, ha mások mondják meg, hogy menj oda. Neked kell ezt a döntést egyedül meghoznod, máskülönben nem fog működni.
Tudod, minden reggel felkeltem, edzésre jártam, mosolyogtam és azt mutattam kívülről, hogy boldog ember vagyok. De egyre inkább éreztem belül, hogy vesztésre állok.
Hat hétig voltam ott és az Everton bámulatos volt. Végig támogattak, és ezért örökké hálás leszek nekik. Ebben az időszakban nem is kérhettem volna többet tőlük, életem legnagyobb és legfontosabb döntését hoztam meg, és ők végig mögöttem álltak. Boldog vagyok, hogy megtettem, és őszintén szólva nem is gondoltam, hogy így fognak alakulni a dolgok.
Három hete jöttem ki az intézetből, és szerettem volna beszélni arról, amit átéltem, de elinte úgy gondoltam, hogy még korai. Aztán a bulvársajtó megtudta, hogy hol voltam, elkezdték hívogatni a csapatomat, és ezúttal nem akartam hagyni, hogy azt írjanak, amit akarnak.
Nem az a valóság, amit ők állítanak, és én szeretnék segíteni a sorstársaimon, hogy tudják, nincsenek egyedül az érzéseikkel, tudniuk kell, hogy vannak, akikkel lehet beszélni, nem tesz gyengévé, ha sebezhető vagy.
*Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
Miért volt szükség elvonóra?
Alli a mentális egészsége megőrzése, vagy inkább feljavítása, gyógyítása érdekében vonult be önszántából az intézetbe, arról azonban nem esett eleinte szó, hogy erre miért volt szükség.
Régóta voltak már problémáim, azt hiszem eleinte észre sem vettem őket. Először inni kezdtem, hogy kiürítsem az elmém egy kemény nap után, utána pedig az altatókhoz menekültem. Egy idő után a rabjuk lettem, és hidd el, ez a profi futballban többször előfordul, mint azt gondolnánk.
A mi időbeosztásunkkal nem könnyű, végig ott az adrenalin, korán kelsz, edzésre mész, meccseket játszol, és aztán este beveszel egy altatót, hogy készen állj a következő napra, kipihent legyél.
Ez sokszor nem veszélyes, de amikor valaki annyira mélyen van mentálisan, mint én voltam, könnyen veszélyessé válhat.
Nem azt mondom, hogy nem tudtam leállni, volt, hogy hónapokig nem nyúltam hozzá, de a valódi probléma gyökerével sosem foglalkoztam.
Többször előfordult, hogy a családom, akik örökbefogadtak, a mostohabátyám sírva kértek, hogy beszéljek, mi van velem, mi a gond. De soha nem mondtam semmit, egyedül akartam foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
Nem akartam senkinek sem megnyílni, hiába próbáltak meg sokan segíteni nekem. Nem az voltam, aki igazából vagyok, elvesztettem önmagam, és mindenki elfordult tőlem, csak és kizárólag az én hibámból.
A családom tagjai néhányszor hallottak az altatókról, de én azt hazudtam, hogy soha nem nyúlnék ilyen szerekhez. Egyszerűen nem akartam, hogy segítsenek rajtam. Azt mondogattam, hogy nem vagyok függő, de határozottan az voltam.
Dele Alli az interjú későbbi részében még jobban megnyílik Gary Neville-nek, erről bővebben holnap olvashattok.
