Dele Alli Megrázó Interjút Adott Gary Neville-nek – II. Rész
Dele Alli interjújának első részét közöltük tegnap, amit Gary Neville-lel készített az elmúlt napokban. Ebben őszintén nyílik meg mentális problémáiról, gyermekkori traumáiról, függőségéről és a gyógyuláshoz vezető útról. Az előző részt épp ott hagytuk abba, mikor Alli elmondta, nem akart segítséget kérni senkitől, titkolta a függőségét még a családja előtt is. Innen folytatjuk.
Sok időbe telt, amíg rájöttem, együtt erősebbek vagyunk, nem kell mindent egyedül megoldanunk. Félelmetes belegondolni, milyen gödörbe kerültem, főleg most, hogy már kikerültem belőle. Korábban is álltam már le, de akkor mindig bennem volt a késztetés, hogy visszatérjek. Egy ideig józanul is jól mennek a dolgok, de elég egy probléma, hogy újból menekülni akarj. Viszont a drogok, a gyógyszerek, az alkohol… ezek egy ideig működnek csak…
Voltak ijesztő pillanatok az elmúlt években. A csapatoknál okkal adnak altatót, hiszen nekik kipihenten van rád szükségük. Én is azért szedtem őket, hogy tudjak aludni. Csakhogy én egész nap kapkodtam őket, hogy el tudjak menekülni a valóságtól. Amikor szabadnapos voltam, délelőtt 11-kor már biztos volt bennem egy tabletta.
Az emberek sosem fogják megérteni, a futball mentálisan mit képes okozni. Félre ne érts, imádom a futballt, megmentette az életem, sokkal tartozom neki. De azt nem tudják az emberek, hogy ez nem a legegyszerűbb élet. Nem olyan magasztos, mint azt hiszi mindenki.
Persze, van pénzed, megtehetsz sok mindent, megvehetsz bármit, amit csak akarsz, de mentálisan ki tud készíteni. A visszautasítás, ha azt mondják, nem vagy elég jó, vagy ha egy meccsen vereséget szenvedtek, neked akkor is erősebbnek kell lenned, és mosolyognod. Amikor már nem mosolyogsz, ott gondok vannak.
Nem tudnám megmondani, honnan kezdődtek a problémák. Azt tudom, hogy akkor már bőven gondok voltak, amikor a Tottenhamnél José Mourinho volt az edzőm. Ekkor ő már nem számolt velem, nem játszottam és nagyon mélyre kerültem.
Egy reggel belenéztem a tükörbe – és tudom, hogy ez nagyon drámaian hangzik -, és azon gondolkoztam, hogy 24 évesen visszavonulok. Abbahagyom azt, amit imádok. Összetört teljesen, hogy ennyi idősen ez egyáltalán felmerült bennem.
Nehéz gyermekkor
Dele Alli ezt követően gyermekkoráról mesél, amely cseppet sem volt könnyebb, mint a gyógyszerfüggőség.
A gyerekkoromról eddig nem sokat beszéltem. Volt pár dolog, ami miatt azt hiszem, ez érthető. Hatéves voltam, amikor anyám barátja molesztált. Elküldtek Afrikába egy évre, hogy fegyelmet tanuljak, majd hétévesen visszatértem, dohányozni kezdtem, nyolcévesen pedig drogot árultam. Egy idősebb fickó azt mondta, a bicikliző gyerekeket úgysem állítják meg a rendőrök, úgyhogy a labdámmal tekertem a környéket, és terítettem a kábítószert.
Tizenegy éves voltam, amikor a szomszéd fickó egyszerűen lelógatott egy hídról. Majd tizenkettő, amikor örökbe fogadtak, és onnan kezdett minden jóra fordulni. Eleinte féltem megnyílni, nem akartam, hogy elküldjenek, de ezek a csodálatos emberek kitartottak mellettem. 16 éves voltam, amikor profiként az első csapatban kezdtem játszani, és onnantól minden rendben ment.
A jövőre koncentrál
Alli kitér még az interjúban a korábbi csapataira, az edzőire, különösen Mauricio Pochettinora, a Chelsea új edzőjére, akit a legjobb menedzsernek gondol, aki alatt valaha játszott. Az interjú egy pontján aztán már csak a jövőről beszél. Célja az, hogy beverekedje magát az Everton kezdőjébe, szerencséjére a társai és edzője is abszolút mellette állnak.
Többször beszélgettünk, Sean Dyche és én, bár eddig nem igazán a játékról, inkább arról, mi zajlott körülöttem mostanában. Sérült vagyok, így a futball nem kerülhetett szóba. Sean nagyon megértő volt, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Szeretném megmutatni, hogy mit tudok, és mennyit érek. Most csak az jár a fejemben, hogy mielőbb pályára léphessek.
